Mit fejlesszünk: az erősségünket, vagy a gyengénket?

Ez az - első ránézésre pszichológiai témájú - kérdés már régóta foglalkoztat. Mivel véges mennyiségű az időm és az energiám, nem szeretem pazarolni egyiket sem. Ezért számtalan cikket olvastam a témában - pro és kontra.

Akik az erősségeink fejlesztése mellett teszik le voksukat, azzal szoktak érvelni, hogy mivel úgyis az erősségeinkre alapozva választunk szakmát és vállalunk munkát, ezért hát érdemes ebbe fektetni a fejlesztésre szánt időnket és energiánkat.

Akik a gyengeségeink fejlesztése mellett érvelnek, arra hivatkoznak, hogy ez az az út, ami a személyiségfejlődéshez vezet.

Na és mindennek mi köze a weblapkészítéshez?

Nemrég egy olyan munkára kértek tőlem árajánlatot, amilyet még nem csináltam. Egy része persze ment rutinból, de volt benne egy olyan technikai kihívás, amit ha elrontottam volna, akkor egy, már régóta működő webshop működésképtelenné vált volna. Persze utána néztem az interneten, hogy mit és hogyan kell csinálni, és némi görccsel a gyomromban el is kezdtem csinálni, ami a leírásban volt. Mivel a konfiguráció megváltoztatásáról volt szó, beletelt 1 órába, mire a szerveren frissültek a beállítások, és ismét elérhetővé vált a webshop. Aztán megcsináltam a leírás hátralévő részét is, de ez alkalommal úgy bepánikoltam attól, hogy egy időre elérhetetlenné vált a webshop, hogy inkább visszacsináltam. De nem hagyott nyugodni a dolog, mert tudtam, hogy csak félig van megoldva, amit elvállaltam. Úgyhogy másnap megint nekifutottam, hogy megcsináljam a leírás második felében lévő változtatásokat. Ekkor már számítottam rá, hogy amíg a szerver feldolgozza a kért változtatást, addig elérhetetlen lesz a webshop. De nem így lett: rögtön frissültek a beállítások, így azonnal és gond nélkül lehetett használni az oldalt. Ezzel pedig az ügyfél felé tett vállalásom maradéktalanul elvégeztem.

Ez a sztori jó példa arra, mivel jár az, ha az ember kilép a komfortzónájából: nemcsak szakmailag, hanem magamról is tanultam valamit. Egyrészt újra megerősítést nyert az önbizalmam, hogy igen, képes vagyok egyedül is fejlődni; másrészt örülök annak, hogy hallgattam a lelkiismeretemre, és minden apró részletre odafigyelve oldottam meg a feladatot.